Ahogy Kovács Gábor Csárda Gazda szokta mondani, mi nem újra gondoljuk az ételeket, alapanyagokat, hanem felkutatjuk eredetét, úgy készítjük el ahogy nagyszüleink, dédszüleink, akik nekünk sokat regéltek arról, hogy hogy éltek:

​

               Például a háznál nevelt és levágott libának minden részét felhasználta a jó gazdasszony. A bőrét kisütötte tepertőnek, a zsírját eltette. A kertben idénykor termett hagyma, paradicsom, paprika. A liba saját zsírján pirított tetemes mennyiségű hagymához jutott a zöldségekből is a veteményesből, de túlnyomórészt hagyma került az alapba, spórolásból. Ezen lecsóba főzött libamáj igazán mennyei eledelnek számított, és hozzávalói tényleg mind megtermettek a háznál.. ebből következik, hogy Parasztos Libamájat csakis akkor ettek, ha termett a kert. 

​

               Amit ezzel mondani szeretnénk, hogy eme valós meséken keresztül, kicsinyt tényleg a múltban élünk, mert olyan szinten kötődünk gyökereinkhez, ami muníciót ad a mindennapok viszontagságaiban. Mivel ezt szeretnénk Vendégeink felé is közvetíteni, óhatatlanul cseppentünk a szívükbe ezen életérzésből, amint csak lábukat beteszik az épületbe.

​

               A Tenkes Csárda 2016 óta az Értéktár tagja. Ez a hely visszaadja a múltat az embereknek. Emiatt volt küldetésünk az Értéktárba emeltetni a Parasztos Libamájat is, mert a Csárda mellett az utókor számára ennek az ételnek is fenn kell kötelezően maradnia véleményünk szerint. Ez az étel mindent elmesél, amit a paraszti kultúra rejt. A munka verejtékét, az önmegtartóztatást, a kitartást, a jóhoz való érzéket és ragaszkodást, és azt is, hogy ki mint vet, úgy arat.

 

Hálásak vagyunk, hogy ápolhatjuk ezt az örökséget.